„Pedig frissen még jó volt…” –
ez az egyik leggyakoribb kérdés, amit mi, faiparosok és asztalosok hallunk.
A válasz valójában egyszerű: a fa sosem válik teljesen élettelenné.
Még a műhelyben is reagál a környezetére – a párára, a hőmérsékletre, az időre.
A fa, amíg az erdőben állt, vizet vett fel és adott le.
Ezt a tulajdonságát kivágás után is megőrzi.
A levegő páratartalmától függően:
nedvességet vesz fel, vagy
nedvességet ad le,
miközben tágul vagy zsugorodik.
Ha ez nem egyenletesen történik, az anyag „meghúzza magát” – és elindul a vetemedés.
A fa belső szerkezete sem egyforma:
évgyűrűk,
rostirány,
belső feszültségek.
Ha például egy rönköt nem a rostok futásához igazítva vágnak fel, az egyik oldal jobban „dolgozik”, mint a másik.
Ilyenkor a fa meghajlik vagy elcsavarodik.
Olyan ez, mintha a fa még mindig emlékezne arra, merre nőtt az erdőben.
A vetemedés megelőzésének kulcsa:
megfelelő szárítás (nem gyorsan, nem tűző napon),
ellenőrzött környezet,
rostirány figyelembevétele,
az anyag természetének tisztelete.
Ugyanilyen fontos, hogy a kész faelemet minden oldalán kezeljük
(olaj, festék, lakk), hogy ne csak az egyik felülete reagáljon a levegő változásaira.
A táblásított, ragasztott lapok és tömörfa táblák – amiket mi is készítünk –
nem véletlenül több, keskenyebb darabból állnak.
A váltakozó rostirány miatt a fa:
kiegyensúlyozottabban viselkedik,
kevésbé vetemedik,
hosszabb távon stabilabb marad.
Ha legközelebb egy faelem kicsit elgörbül vagy „meghúzza magát”,
ne bosszankodj, ne haragudj rá.
Ez csak a természet jelzése:
a fa még mindig él egy kicsit,
és mesél arról, honnan jött.
#faerdekesseg #asztalossag #faipar #tömörfa
#faanyag #woodfacts #woodworking #faland
A természet egyszerűen. Elegánsan.
F A — L A N D
„Ez most miért repedt meg?” –
ez a kérdés gyakran elhangzik akkor is, amikor a fa szép, száraz és frissen megmunkált volt.
A repedés sokszor nem hiba, hanem természetes jelenség, amely a fa működéséből fakad.
